2013. szeptember 1., vasárnap

E. L. James: A szürke, a sötét és a szabadság ötven árnyalata

Hola!

Ha valaki a címből nem jött volna rá, az első bejegyzésben a Fifty Shadows-trilógiáról lesz szó. :-) Tudom-tudom, manapság nagyon divatos oda- és vissza lenni ezért a könyvhármasért, de bevallom: nekem nagyon nem tetszett.
Borzalmas volt. Pocsék.

Mivel utálom a végig nem olvasott sorozatokat, ezért erőt vettem magamon - és a késztetésen ami kb. minden második oldalon rám jött -, hogy végigszenvedjem ezt a borzalmat. Bocsi, nem tudok jobb szót rá. Nem a kemény szexjelenetekkel van problémám, mert vannak ugye olyan emberek, akik számára ez természetes és valamennyire talán érdekes is volt betekintést nyerni a keményebb szex világába. Nekem a szex mennyiségével és a karakterek fejlődésének hiányával volt/van/lesz egy csöppnyi gondom. 

Egyszerűen a falnak mentem Anastasiatól és Christiantól is. Tettem egy érdekes megfigyelést: ha a három könyvből kivennénk a szexjeleneteket, lenne benne más cselekmény? Nem igazán. A három könyvből talán 80-90%-ot a szexuális aktusok adnak, ami szerintem gáz. Néha jó lett volna olvasni egy-egy olyan eseményt ("romantikus" vacsorát, kirándulást, veszekedést stb.) ami nem torkollik szexbe - pedig a főszereplők épp meg tudnák fojtani egymást egy kiskanál vízben.

És nem, nem tetszett az sem, hogy Ötven árnyalat (milyen "ötletes" becenév :P ) számára teljesen természetes az, hogy uralkodik Anán, aki többé-kevésbé szó nélkül hagyja, beletörődik az egészbe és szinte átengedi maga fölött az uralmat a párjának. Hát nem tudom, a saját fogalomtáram szerint egy kapcsolatban egyenlőeknek kellene lenniük a feleknek, nemhogy még a másik határozza meg azt is, hogy mikor büföghetek, ha arról van szó. 

Igazából egyik főszereplővel sem tudtam azonosulni egy minimális jelenet erejéig sem, egyik könyvben sem. Ez pedig számomra erősen levon egy könyv élvezeti értékéből. Nem tudok annyira alávetett lenni, mint Ana és annyira irányításmániás illetve egocentrikus sem, mint Christian. Valahogy az egész trilógia során távol maradtak tőlem a karakterek és egyikük sem tudott megnyerni magának. Ahogy haladt előre (jobban mondva ágyról-ágyra, onnan pedig a mélygarázsba) a történet, egyre gyakrabban átkoztam és szidtam magamban a főszereplőket.

Nagyon untam, hogy folyton-folyvást ugyanazokhoz a problémákhoz térnek vissza és egy jottányit sem sikerül előre lépniük. Vagy pedig történik egy veréblábnyi fejlődés a "kapcsolatban", aztán egy elefántlábnyit lépnek visszafelé is. A karakterfejlődésnek meglehetősen híján volt az egész sorozat. Ana túl elfogadó és beletörődő maradt egész végig, aki inkább a puncija után ment, mert hát ugye ő nem tud ellenállni Christian delejező tekintetének - akárhogy rúgta fel ugyebár a kedves barát/férj a megállapodást. Eleve, mi az, hogy nem mehet el a barátnőjével egy pohár italra valaki? Eszem megáll. 

Persze a kedves férj még véletlenül sem hagyja kibontakozni a pályakezdő nejét, egyből mindent a - pirosra vert- popója alá nyom, a drága bágyadtan tiltakozik az eljárás ellen, de végül ismét csak beletörődik a megváltoztathatatlanba. Éljen, éljen, éljen!  Komolyan nem értem, mit esznek egy ilyen hímsoviniszta íráson nők milliói. Bár lehet, hogy csak velem van a probléma. Sőt biztos. 

És most nem a túlzásba vitt feminizmus beszél belőlem, csak a tehetetlen düh. Egyszerűen dühített az egész trilógia, a befejezés pedig főleg. Valahogy nem igazán győzött meg a történet lezárása, túlságosan összetákoltnak tűnt a regényfolyam előző részeihez képest. Szerintem nem árulok el újdonságot azzal, hogy az sem tetszett. Egy szó, mint száz: az ég mentsen meg minket az esetleges folytatástól. Nos, egy valamit azért elárulok, bár lehet, hogy a fenti lehúzás után talán meglepő lesz: a filmet - ha valaha is elkészül - azért meg fogom nézni. Kíváncsi vagyok rá, hogy a szexjelenetek nélkül mivel töltik ki a tartalmat. :)

Összegezve, nálam 10/4-es az alkotás.

Elsőre ennyi lettem volna, remélem senki érzéseibe nem gyalogoltam nagyon bele. Vagy ha mégis, a kommenteknél kifejtheti, hogy miért is nincs igazam. :P

Pápá